Mind azt mondják rám az öreg asszonyok,
Miből iszom, ha soha sem dolgozok
Lopok annyit a sötét éjjszakába, szakába,
Jó bort iszok én reggelig a csárdába
Jó bort iszok én diófával tüzelek
Már ezután barna kislányt szeretek
Olyan annak a két szeme járása, járása
Mint az égen a két csillag ragyogása.
Nem jó csillag lett volna én belőlem
Nem ragyognék én az égen eleget
Éjfél tájban körül járnám az eget, az eget
S úgy nézném meg hogy a babám kit szeret.