Fluor Filigran:
Általános szabályok, törvények, mik végigkísérnek
Kisgyerekek sírnak, a felnőttek inkább üvöltenének
Üres lélek, koszos szemétdomb, ez van, itt élek
Te csak kapirgálj a tetején, én szívből megölnélek
Irritálod arcom, megmondom neked, hogy mit tegyél
Mikor hajítom feléd a követ, nem jön vissza kenyér
Egyél disznó, vár a vályú, nem minden vagány nagyszájú
Nincsen kiállás, nincs tovább, halott vágányokon dörgő ágyú
Kizökkent az álomból, de fel nem ébredhetsz, túl fájó
Lesz a kép, mi fogad, indul a fogat, átszakad a háló
A labda kiveri a fogad, szekered eldől, kisiklik a vonat
Életed leszopat, tele a pofád, válassz másik utat
Nem kaphattál sokat, ez egy folyamat, te kimaradtál
Felháborodsz tőle, gondolj bele, mé, te mennyit adtál?
Kaptárban a méz, töményen édes, mint a szirup
De ha felmerészkedsz érte, sorsod belépésed előtt kirúg
Mint faluban a nagyfiúk, kiktől elolvad az összes kislány
A volt pasik szemetek, és a hőn imádott bálvány mindig rendes
Tíz év különbség kell ahhoz, hogy szerethess, ez nekem retkes
Kerülj messzire, mert zsebemben nincs több kess
Neked _ kell, hogy pöröghess, nekem _ hogy lenyugodjak
Nehogy egy ideggyenge állapotban túl őszintét mondjak
Éget a konyak, melegít a hidegben, befűt az alkohol
Estére kinnrekedtem, egy árnyék mögöttem bandukol
Mi belémbújhat bármikor, egy személytelen szellem
Erényem a szenvedélyem, maradok reménytelen jellem
refrén:
Büdös macska, büdös macska, miért nem szeretnek téged
Büdös macska, büdös macska, mivel etetnek téged
Büdös macska, büdös macska, miért nem szeretnek téged
Büdös macska, büdös macska, mivel etetnek téged
Rich-Zed:
Hogy kreálhatott Isten ilyen retardált gnómokat,
Sorban közlekedő hangyákat, torzó hódokat.
Isten, te hatalmas, látod a sort?
Isten, te Mindenható, adj nekem egy üveg bort
Vagy egy korsó sört, amíg várok a jóra.
Hogy ne unatkozzam, míg várok a hívó szóra,
Hogy most én jövök, kinek kijuthat a boldogság.
Bár tudom, rám nem jellemző a szorgosság.
De nem jellemző a torkosság, ami a hangyákra jellemző.
Hadd legyek az orvosság, mert mindegyik gennyedző.
Egy hangya kidőlt, mert leszúrta a másik.
Egy harmadik előrébb furakszik, míg az a másik ásít.
Más itt az árnyékban, még ők a napon izzadnak.
Én bízhatom magamban, míg ők senkiben sem bízhatnak.
Zöldet sem szívhatnak, míg én csak lógatom a lábam.
Nézem őket, s magamban ordibálva jártatom a szájam.
De csak magamat szórakoztatom: jól vagyok nagyon.
Vár rám is a boldogság, de hogyha otthagyom,
Magam okolhatom, és csak irigykedek rájuk,
De nincs kedvem tülekedni, szurkálódni, kitépni a májuk.
Na, várjunk! Miért akarnak a sorba kényszeríteni?
Én itt érzem jól magam: ezen nincs mit félreérteni.
Nekem jó itt, s ha a sornak vége,
Én is odajuthatok a jussomért végre.
És miért rogyjak térdre, ha semmi affinitásom hozzá,
Ha nem érzek alázatot? Na, erre adjatok magyarázatot!
Nem viselek semmilyen gyalázatot, amivel vádoltok.
Egymásnak betartva, jó kis hangyai kapcsolatokat ápoltok.
Magatokban számoltok, összeadtok, kivontok,
Osztotok, szoroztok, de még akkor is a sorban vagytok.
Én meg hűsölök, iszom a sört, tolom a zöldet az árnyékban,
Mert nem akaródzik részt venni a hangya-játékban.