Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Miért gondol mást?
Fluor Filigran
Először nagy hegyekre, esetleg narancssárga naplemente
Látványára vágyott, ő, a távolit szerette
Más szerepbe kényszerült be, felemésztette a társadalom
Kollektív a büntetés, rég mégis más volt, más utakon
Folytatta volna, ha nem fojtotta volna meg
A tudat, hogy mi ma még él, az holnapra elrohad
Nem keresett indokokat, ha az életed dönt, ne kérdezd
Hogy miért, a válaszokat ne mástól, csak önmagadtól kérd!
Refrén:
Amíg nem érzed át, addig úgysem fogod élvezni
Amíg nem élted át, addig úgysem fogod érteni
Miért gondol mást a másik ember, mondd
Miért nem kezeled ezt kellő tisztelettel
Tiszta lappal, szeretettel, ember, figyelj rá, fogadd el
Hangold rá magad a világra, mert felénk a szűk látókörrel
Nem lehet elérni messze, nyisd ki tudatod mindenre
Vágj az ismeretlenbe
Egyszer lépj majd ki az utcára, és állj meg, jól nézz körbe
Minden hétköznapi, szürke, kis világok dőlnek össze
Tragédia vár csak napról napra, újabb másnap, bűntudat
A szádat nyisd ki nagyra, nézd, hogy zabálod fel önmagad
A határban a fertő, terjed a gondolat, ez járvány
Belénkrajzolják a rontást, mint a gyermekek a járdán
Néhány ugróiskolát, a ház tetején álló alak félbevágott árnyékát
Mit csak az antenna a tetőn és a nap karcolhat át
Ugyanúgy mész te is tovább, mindegy, hogy ugrik-e vagy sem
A panel titkai megjegyzik arcát a tizediken
Egy századmásodpercre áll az élet ilyenkor
Vár az ajtó is a földszinten, mi csapódna a huzattól be
Ablakok mögött unott reklám megy majd huszadszor, de
Érkezik egy autó vagy egy ordítás, hogy megtörje
A káoszt, mi csak a rendtől az, a nagydarab állat
Ki a kocsiban ülve szid egy faszt, ki őt megelőzte
A molett nő az erkélyen, a bolond, ki agyal
És a srác, ki leszúrná a másikat a talált bicskával
A hangya ki morzsával a hátán bánhatja léptem
Bizony, rossz helyen rosszkor, hogy miért mondják, már értem
Refrén
Itt már leszünk békében, túl sokan, sok variációban
Különbözünk, ütközünk, és minden lenyelt békában
A harag, szétárad, megszólal, az összes hazug harang
Mikor a képmutató karokból a mérges ölelés kiszalad
Mint egy elejtett könnycsepp, nem adom vissza,
felejts el, értem ne ejtsed, korcsok, szörnyek
sarokban írnak szerelmes verset,
Csak ők nyerhetnek, a rosszabbik szegezhet fel
Pár kérdést a keresztre karoddal együtt, mondd csak,
milyen érzés
Kinek enged a kísértés, én már gyermekkorom óta
Szemlélődöm a világban, mint egy kívülálló hulla
Nekem túl sok a föld vonzása, kevés van hátra, szédülök
Ha túlélem, nyírjatok ki, tudom, hogy beleőrülök
Látványára vágyott, ő, a távolit szerette
Más szerepbe kényszerült be, felemésztette a társadalom
Kollektív a büntetés, rég mégis más volt, más utakon
Folytatta volna, ha nem fojtotta volna meg
A tudat, hogy mi ma még él, az holnapra elrohad
Nem keresett indokokat, ha az életed dönt, ne kérdezd
Hogy miért, a válaszokat ne mástól, csak önmagadtól kérd!
Refrén:
Amíg nem érzed át, addig úgysem fogod élvezni
Amíg nem élted át, addig úgysem fogod érteni
Miért gondol mást a másik ember, mondd
Miért nem kezeled ezt kellő tisztelettel
Tiszta lappal, szeretettel, ember, figyelj rá, fogadd el
Hangold rá magad a világra, mert felénk a szűk látókörrel
Nem lehet elérni messze, nyisd ki tudatod mindenre
Vágj az ismeretlenbe
Egyszer lépj majd ki az utcára, és állj meg, jól nézz körbe
Minden hétköznapi, szürke, kis világok dőlnek össze
Tragédia vár csak napról napra, újabb másnap, bűntudat
A szádat nyisd ki nagyra, nézd, hogy zabálod fel önmagad
A határban a fertő, terjed a gondolat, ez járvány
Belénkrajzolják a rontást, mint a gyermekek a járdán
Néhány ugróiskolát, a ház tetején álló alak félbevágott árnyékát
Mit csak az antenna a tetőn és a nap karcolhat át
Ugyanúgy mész te is tovább, mindegy, hogy ugrik-e vagy sem
A panel titkai megjegyzik arcát a tizediken
Egy századmásodpercre áll az élet ilyenkor
Vár az ajtó is a földszinten, mi csapódna a huzattól be
Ablakok mögött unott reklám megy majd huszadszor, de
Érkezik egy autó vagy egy ordítás, hogy megtörje
A káoszt, mi csak a rendtől az, a nagydarab állat
Ki a kocsiban ülve szid egy faszt, ki őt megelőzte
A molett nő az erkélyen, a bolond, ki agyal
És a srác, ki leszúrná a másikat a talált bicskával
A hangya ki morzsával a hátán bánhatja léptem
Bizony, rossz helyen rosszkor, hogy miért mondják, már értem
Refrén
Itt már leszünk békében, túl sokan, sok variációban
Különbözünk, ütközünk, és minden lenyelt békában
A harag, szétárad, megszólal, az összes hazug harang
Mikor a képmutató karokból a mérges ölelés kiszalad
Mint egy elejtett könnycsepp, nem adom vissza,
felejts el, értem ne ejtsed, korcsok, szörnyek
sarokban írnak szerelmes verset,
Csak ők nyerhetnek, a rosszabbik szegezhet fel
Pár kérdést a keresztre karoddal együtt, mondd csak,
milyen érzés
Kinek enged a kísértés, én már gyermekkorom óta
Szemlélődöm a világban, mint egy kívülálló hulla
Nekem túl sok a föld vonzása, kevés van hátra, szédülök
Ha túlélem, nyírjatok ki, tudom, hogy beleőrülök
előadó:
Fluor Filigran
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Fluor Filigran
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11839
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Fluor Filigran
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11839
kapcsolódó videók
keressük!
