Látszik
Fluor Filigran
Fluor Filigran:
Gyere, kövess, ülj a földre, láss a szememmel az űrbe
Ezt a fantázia szülte, csináld, amit tudsz
Milyen más itt, innen nézve, na, most szállj vissza a mélybe
Amíg nem hiszed el, nem lesz, mert a szűk látókör abortusz
A reggeli tömött buszon bámulom a mozgást, a sok szájat,
A hazugságokat
Én próbálok rájönni, engem nem hagyhat nyugodni, de az álarc
a fejemre ráragadt
Hiszen nem könnyű megnyílni, nem könnyű bírni a sodrást,
Mélyváros, hogy fogod tűrni a bomlást
A víz falaid mossa, de nem kell félned, jól el vagy zárkózva
Szereted titokban, mi fáj, ami kínoz, mi új élményt hoz
Csak hogy tudd, itt voltam, nem egy jelet láttam, mi közelebb vihet a mához, a halálhoz
A mennyben, hol a szentek még szentebben
Minden fair, s a happy endben hűtlen anyákat kínoznak
halálra egy gyerekméhben, te még maradj kicsit ott benn, de én nem
(Refrén) Fluor Filigran:
Lecsukódni látszik, eltűnni látszik, de látszik
Mint a messzeségben az a pár csík
Mint a szemed tükrében a másik fél
Mi mögött ember az égen ásít, a tér az ólom
Én azt mondom, ma nem vonz, nem nyel el, nem figyel
Csak a kezeidet érzem, mint szellem a szélben
A föld felett lebegek egy centivel
Drezzick:
Tudod ez ritka szar az idillt, szétveri a zivatar
Mint ahogy a csendéletbe zajt sugároz pár fiatal
Vagy a színekkel rosszul játszik egy silány ecsetvonó
Akár egy emberi nulla, aki nem egész csak szereplopó
Borzasztó látszik, hogy elhervasztja az elmúlás őket
Bomlasztó, ahogy megéltek időket mi rájuk förmed
S szerteszáll, süllyed a fellegvár * üresjárat *áhh
Zárt kapuk várnak s lám közöttünk szűkebb szálak
A szemed tükre mást sugalmaz a fülledt nyarak
Varázsa nyugalmaz belső világom szülte falak
Ostrománál te ott voltál ez bánt karcolja belém
Hogy más hullámhosszon lovagolsz de nem felém
Keserű igazságot szolgáltat az iszony magamtól
Drez útvesztőkben barangol mióta él kész karambol
Ez megint üres dumákat karattyol, na pipáld ki
De komolyan nem fogok érte rinyálni se zihálni
Eltűnni látszik undorodom kivárni egy centivel
A föld felett lebegek hogy ne érjenek el semmivel
Kredit:
Tört percekből rakódik össze egy már elmúlt óra
És remegő kezekkel mutat rá a múlandóra
Akkor a vágyak szorítanak az erős szárnyuk alá
Mikor az érzések kovácsolják a gondolatot dalokká
Elfojtott lélegzet, gúnyos mosoly, ez mind meglátszik
Hajnalban hazafele a képzeletünk eljátsszik
Azzal, mit az utca fénye ránk terít
Söröm markolgatom és látom, lassan minden cseppet elveszít
Most kihez forduljak? Saját énem lesz a társam
Az erkélyen hátradőlve csak a napnak fényét vártam
Lassan látszott előbújni, mint a tavasz a tél után
Míg a nyár tétován lóg az ősznek magas csúcsán
Hirtelen töri meg a szél a hosszú, nyugodt csendet
Dallamokat hoznak, mi a fejemben tesz rendet
Teljes lelki nyugalommal, mi testemben már örök
Fogom maga és egy mosollyal a székben hátradőlök
Gyere, kövess, ülj a földre, láss a szememmel az űrbe
Ezt a fantázia szülte, csináld, amit tudsz
Milyen más itt, innen nézve, na, most szállj vissza a mélybe
Amíg nem hiszed el, nem lesz, mert a szűk látókör abortusz
A reggeli tömött buszon bámulom a mozgást, a sok szájat,
A hazugságokat
Én próbálok rájönni, engem nem hagyhat nyugodni, de az álarc
a fejemre ráragadt
Hiszen nem könnyű megnyílni, nem könnyű bírni a sodrást,
Mélyváros, hogy fogod tűrni a bomlást
A víz falaid mossa, de nem kell félned, jól el vagy zárkózva
Szereted titokban, mi fáj, ami kínoz, mi új élményt hoz
Csak hogy tudd, itt voltam, nem egy jelet láttam, mi közelebb vihet a mához, a halálhoz
A mennyben, hol a szentek még szentebben
Minden fair, s a happy endben hűtlen anyákat kínoznak
halálra egy gyerekméhben, te még maradj kicsit ott benn, de én nem
(Refrén) Fluor Filigran:
Lecsukódni látszik, eltűnni látszik, de látszik
Mint a messzeségben az a pár csík
Mint a szemed tükrében a másik fél
Mi mögött ember az égen ásít, a tér az ólom
Én azt mondom, ma nem vonz, nem nyel el, nem figyel
Csak a kezeidet érzem, mint szellem a szélben
A föld felett lebegek egy centivel
Drezzick:
Tudod ez ritka szar az idillt, szétveri a zivatar
Mint ahogy a csendéletbe zajt sugároz pár fiatal
Vagy a színekkel rosszul játszik egy silány ecsetvonó
Akár egy emberi nulla, aki nem egész csak szereplopó
Borzasztó látszik, hogy elhervasztja az elmúlás őket
Bomlasztó, ahogy megéltek időket mi rájuk förmed
S szerteszáll, süllyed a fellegvár * üresjárat *áhh
Zárt kapuk várnak s lám közöttünk szűkebb szálak
A szemed tükre mást sugalmaz a fülledt nyarak
Varázsa nyugalmaz belső világom szülte falak
Ostrománál te ott voltál ez bánt karcolja belém
Hogy más hullámhosszon lovagolsz de nem felém
Keserű igazságot szolgáltat az iszony magamtól
Drez útvesztőkben barangol mióta él kész karambol
Ez megint üres dumákat karattyol, na pipáld ki
De komolyan nem fogok érte rinyálni se zihálni
Eltűnni látszik undorodom kivárni egy centivel
A föld felett lebegek hogy ne érjenek el semmivel
Kredit:
Tört percekből rakódik össze egy már elmúlt óra
És remegő kezekkel mutat rá a múlandóra
Akkor a vágyak szorítanak az erős szárnyuk alá
Mikor az érzések kovácsolják a gondolatot dalokká
Elfojtott lélegzet, gúnyos mosoly, ez mind meglátszik
Hajnalban hazafele a képzeletünk eljátsszik
Azzal, mit az utca fénye ránk terít
Söröm markolgatom és látom, lassan minden cseppet elveszít
Most kihez forduljak? Saját énem lesz a társam
Az erkélyen hátradőlve csak a napnak fényét vártam
Lassan látszott előbújni, mint a tavasz a tél után
Míg a nyár tétován lóg az ősznek magas csúcsán
Hirtelen töri meg a szél a hosszú, nyugodt csendet
Dallamokat hoznak, mi a fejemben tesz rendet
Teljes lelki nyugalommal, mi testemben már örök
Fogom maga és egy mosollyal a székben hátradőlök
előadó:
Fluor Filigran
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Fluor Filigran
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9431
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Fluor Filigran
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9431
kapcsolódó videók
