Ha tudnám, megfordítanám, de hidd el nem az én hibám,
én csak partner voltam egy táncban,
gyenge kapocs a végtelen láncban.
A félre értett világon, mint a gyümölcs lógunk az ágon,
mint az italba folytott bánat, csak mi maradtunk egymásnak.
Tudom, el se hinnéd, ha látnád, pedig ugyanez az élet vár,
tudom el se hinnéd, ha látnád, pedig ugyanez az élet vár,
vár, mint rám!
Az ember mindig többre vár, de egy ponton túl már nincs határ.
Átgázolt rajtam az élet, tévedtem én is értsd meg!
Most ülünk ketten az ágyon, mint fekete varjak a fákon,
mint egy bombatölcsér a kertben, és még mindig bízol bennem.
Tudom el se hinnéd....