Hát lám csak, lám csak, hányan néznek rám,
hány szép ruhába bújt vendég
Sok hősként várt, vagy úgy, mint bölcs bohóc,
de mind\' amit ma lát, nem más:
Játék
Hát lám csak, lám, még mindig néznek rám,
bár árva lett itt néhány szék
Ha fájt, ha bántott - véletlen csupán,
mert nem vezérelt más szándék:
(csak a) Játék
De miért nincs taps s miért nincs széles mosoly,
csak meglazított nyakkendő
Van úgy, hogy játszunk, s nem tartunk szabályt,
de minden játszmán túl van még
Játék
De jól vigyázz, a játékos nem úr:
a szenvedélyért szolgál rég\'
S ha nincsen gát és semmi nem szent már,
mit annak hívunk, az lesz majd
Játék