Fütyülnek rám az angyalok
Pierrot
és nem is nyöszörögtek
Egyetlen nagy csörrenéssel
ezer apró szilánkra törtek
Tán nem látszom a felhőktől
tán nem elég hangos a kérés
Csak azt tudnám, hogy merre járnak,
hogy miért kínoz ez a keserű érzés
Gúzsba kötnek a tegnapok
és nem hagynak a holnapok
Sorsomra meg fütyülnek az angyalok
Az utcákon ma senki sincs
a város színtelen
Az óra áll, s a nehéz csendben
mint egy rozsdás roncs állok újra tétlen
Ha mégis jössz, és rám találsz
csomagolj egy buborékba
s címezz csak egyszerűen
a magasba, fel a néma Holdra
Gúzsba kötnek a tegnapok
és nem hagynak a holnapok
Sorsomra meg fütyülnek az angyalok
Érzem, tudom: fáradok
Fázom, egyedül vagyok
Régóta csak fütyülnek rám az angyalok
Csak egy ötlet, egy képlet, egy különös érzet
csak egy gondolat, álom, a régi világom
a színes képzelet, a bűnös élvezet,
a csavaros elme - az kéne még
Meg egy üzenet, tervezet, idegen gépezet,
egy távoli jel, ami nem, nem felel
hogy tudjam, hogy mondjam, hogy higgyem, hogy írjam
meg szeressem is - az kéne még
album címe: Levelek a Holdba reprint
megjelenés: 2002
hossz: 0:00
kiadó: EMI Publishing
zeneszerző: Marosi Tamás Z
szövegíró: Marosi Tamás Z
stílus: Pop rock, pop
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2600