Fütyülnek rám az angyalok
Pierrot
és nem is nyöszörögtek
Egyetlen nagy csörrenéssel
ezer apró szilánkra törtek
Tán nem látszom a felhőktől
tán nem elég hangos a kérés
Csak azt tudnám, hogy merre járnak,
hogy miért kÃnoz ez a keserű érzés
Gúzsba kötnek a tegnapok
és nem hagynak a holnapok
Sorsomra meg fütyülnek az angyalok
Az utcákon ma senki sincs
a város szÃntelen
Az óra áll, s a nehéz csendben
mint egy rozsdás roncs állok újra tétlen
Ha mégis jössz, és rám találsz
csomagolj egy buborékba
s cÃmezz csak egyszerűen
a magasba, fel a néma Holdra
Gúzsba kötnek a tegnapok
és nem hagynak a holnapok
Sorsomra meg fütyülnek az angyalok
Érzem, tudom: fáradok
Fázom, egyedül vagyok
Régóta csak fütyülnek rám az angyalok
Csak egy ötlet, egy képlet, egy különös érzet
csak egy gondolat, álom, a régi világom
a szÃnes képzelet, a bűnös élvezet,
a csavaros elme - az kéne még
Meg egy üzenet, tervezet, idegen gépezet,
egy távoli jel, ami nem, nem felel
hogy tudjam, hogy mondjam, hogy higgyem, hogy Ãrjam
meg szeressem is - az kéne még
album cÃme: Levelek a Holdba reprint
megjelenés: 2002
hossz: 0:00
kiadó: EMI Publishing
zeneszerző: Marosi Tamás Z
szövegÃró: Marosi Tamás Z
stÃlus: Pop rock, pop
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2519