Lehunyt szemmel fekszem a fűben rég,
Ez egy tisztább érzés, egy másik lét.
Nyisd ki bátran az ajtót, nem kell, hogy félj,
Csak egy lépés, hogy másik térbe érj.
Hallgasd a csendet, hogy fúj a szél,
ez a legszebb álom, mi bennem él.
És ha félnék attól, hogy elmúlt mát,
Behunyt szemmel érzem, még mindig engem vár.
A privát álomképem,
Tudod, nagyon féltem.
Mert itt nem kell félnem,
Hogy egyszer majd véget ér minden.
Mindig kék az ég, soha nincsen tét,
Ne mozdulj, ne érezz, csak nézz most szét.
Itt nincs elmúlás, és nem ér el már,
Csak ki nem fél szállni az égen át.
Itt nincsen már, aki könnyet ejt,
És minden hajnal újabb titkot rejt.
Szoríts erősen, szárnyalj tovább,
Ez a világ már nem ígér csodát.
A privát álomképem,
Tudod, nagyon féltem.
Mert itt nem kell félnem,
Hogy egyszer majd véget ér minden.
Az ajtó nyitva áll, előtted a tér,
A szíved a lépcső, s benned a fény.
Itt minden vár, előtted a tér,
A szíved a lépcső, s benned a fény.