na gyere, mosolyogjunk együtt, a kezedbe
adom mit eltörtél remegve mondom a szemedbe
hogy megtörtént, ez voltam
egy szótlan életkép, elszórtam
hamvaidat, és mondtam, hogy tényleg én
vagyok az, kit sírva hívsz fel, hogy baj van
én meg csak a telefont magamtól távol tartom
hogy legalább a tévét halljam, a szarban
gyáva vagyok, fáj a fájdalmad súlya
egy ajtót zárva hagyok, hogy a többin újra és újra
megpróbálj hozzám közelíteni, én kinevetlek
ha jössz enyhíteni a fájdalmat,
tudnod, kell, hogy én hiszek benned
tudom, hogy lesz változás,
egy úton ahol vártok fényként
a fülembe súgnád, hogy szeretsz, de az álmod végén
kelt téged ámor, én meg átmegyek Attilához
akinek megint meggyónom bűneim, és ő addíg átkoz
míg észhez nem térek,ő tudja hogy változnom kéne
de így is jóvagyok, tudja hogy álmodom ébren
pedig szívesen a fejemre nyomná néha, a párnát
hogy fulladjak meg,aztán az arcomba nyomná a számlát
azokról a dolgokról, amit még megse tettem
elrettentem a jővőmtől, kijutott nekem az örömből
de a bánat sem került el, inkább átölelt
tudom, hogy mennünk kell, de már több lett
az úton a kő, a barátok száma is gyarapodott
belül az agy gyanakodott, hogy megéri-e
belemászni a mocsokba, ha elcsábít a pénz
akkor egy olyan világ tárul elém, ha velem jössz mész,
ugye érted? vár ránk a pokol,
ahol érzéseket kotor be a sírod alá,ez csak kódolt jel
te döntesz, hogy hol írod alá, itt van mindenem
neked adtam, döntöttem belebuktam,de istenem
legalább felnyitottad a szemem, hogy ezt azért mégse
meg hogy ő nem kell az élethez,tovább léptem
köszi, hogy megint rosszkor ébresztesz,
ilyenkor szar a kedvem, kell-e nekem megint verekednem?
miért baj, ha berekedtem, úgy is csak a zenére figyelsz
nem a hangomra,most mi lesz
mi történik? megint hátbaszúr a világ
megint benéztem, mert nem is olyan szilárd
ez az egész, elmerültem a részletekben
szerinted ez érthetetlen, kérlek istenem adj még egy
tegnapot,igen volt olyan ki elhagyott
de mára kialszom az egészet, tudva hogy jön
megint egy szomorú vasárnap, én itthon ülök
te meg kielégíted az ellenségem,
miért kell az élettel félnem?
nem a haláltól,miért baj, ha félre keféltem
mit vársz egy baráttól? mondván értetek éltem
egész idáig, de most már csak magamért
eddig harcoltam a szavakért,de holnaptól
csak újrasírom a hajnalt, hogy mosolyogjak délbe
már nem kérem, hogy érts meg, én legalább tudom, hogy
a következő alkonyban talán együtt táncolhatok
azokkal a lányokkal, akiknek csak egy imázst mázolhatok
fel az agyuk falára, ha akarsz botránkozz meg
egy olyan srác vagyok, aki érted most házhoz megy
hogy jó legyen nekünk, nem akarok elmenni
elég ha szopsz tízpercet, nem akarok szeretni
nem vagyok már kisherceg, elakarom temetni
a holdat, kösszönni, hogy jólvagy
mondani hogy holnap újra látjuk,addig hagyjuk ma ezt
döntsd el te, hogy neked hazudtam-e


Szavakból egy tenger, az igaz tó tükre
visszaveri az arcukat, ha nem érted hát ülj le
és tudd meg, én nélkületek állnék félre
de csak azért mert felébredte, és itt a játék vége
de vajon, te ezt hallgatva mit tennél?
ha nem csak felszínesen ismernél,
akkor tudnád,hogy szarul vagyok,és nem ezt a szart hallgatnád
hanem itt lennél...ah...