ÁdE

Mélyre hatol már a tőröm amivel karcolok ha tudok,
sebet ejtek benned, mert unom hogy mindig futok
ha tetlegessé fajul több száz érzés mi egy szutyok nekem,
tényleg nem montam dehát fogd a kezem szeress velem!
csak egyszer élünk, ezért pedálra lépek
ki tudja mikor lessz vége, mikor találom egésznek.
ezért itthagynám a nyomom, egy szolid üzenet,
szenvedtem eleget kétszinű emberek miatt,
magából mindent kiad azt is amit nem kéne,
aztán bánhatja majd később mert akkor azt monta hogy 'méne'?!
az élet része ezért irjuk le hogy emlékezzünk: ilyen is volt
hátra nétni fölösleges mert azt se tudjuk kihez is szólt.,
elfertőződött a véset,
mára már mély seb
tátong ott, ahol egykoron sziv lüktetett, megkötöttük az üzletet,
de csak buktam rajta
szerelmek jönnek mennek én mért vagyok leragadva?!
na, adjatok egy körzőt,
hogy kiszúrjam az önzőt
kinevetik a költőt,
mert elszoktak a jótól,
mit vársz egy szószólótól?...
hiányt nem pótol, de megmozgat valamit
ádi visszakapja szavait
a hátába hogy fájjon, nem magyarázom soraim, !igy van és kész!
poros a naplóm mert nem használom,
nem ismer senki ha a vidámságot skandálom,
üres a naplóm bőr alatt nyugszik a tartalom
nincs is naplóm, lehet hogy ez láccik az arcomon...
ha a betűk beszélnének, reggelig mesélnének, de mára;
belekarcolom egy fába:
húzz a picsába!

Refr.:
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.

Muki

Én egyedül álltam a parton egy tollal,
Megbarátkoztam a hibákkal, messze szálltam egy csókkal,
Visszatértem egy bókkal, de a homokba volt írva,
Hogy nem illek a világba, már nem nyújt semmi vigaszt,
Az élet belém mart, egy seb, és ismét vérzek,
A lelkemben egy karc, egy újabb szilánk, de még tűröm,
Bár ez napról napra rosszabb, de mit tegyek, hogy elhidd,
Egy könnycsepp volt az aszfalton, ami a Mennybe felvitt,
Ezért összeteszem kezem, mielőtt lehajtom fejem,
De csak hálákodni tudok, mert erre vagyok méltó,
Talán nem értem ez mért jó, mért nem használ a szép szó,
Csak akkor bántjuk egymást, mikor a mérleg elve billen,
Nekem az élet egy kalitka, amiből ki akarok törni,
A gondolat egy börtön, talán meg kéne szökni,
Mert lassan minden egyes strófa, kiutat jelent,
A szökni vágyó világból, ahol mindenki egy fegyenc,
Ahol a szállóige szótcserél, nem lesz nagy az öröm,
Törném darabokra múltam, de tudok titkot tartani,
A SzóSzólókért hajtani, mert van még egy-két barát,
Aki bármi is történjen, nem nézi, hogy hány karát!



Boom

bánattal a kezemben, ülök a tenger parton
fújom a füstöt a naplementében, majd a lányom hallom
ahogy nevet, a feleségem érzem ahogy szeret
tegnap tudtam, hogy hol voltam, de nem tudom hogy ma hol leszek
de biztos, vár rám a faház, a tenger part
reméltem, hogy valaki velem tart, de új életet kezdeni
sem könnyebb, mint egy angyalt végleg megszeretni,de
egy próbát megér, majd ha órát regél a lányom
kandallónál, majd az altatónál a súgja,
apu jól átvertél, tudva,hogy nem léteznek tündérek
újra, melléd ülnék le, és szemébe nézve
mondanám, hogy szeretlek,tudom ezért megérte élnem
megérte elhagyni a múltamat, a dühös habok súgják
addig szeress amíg lehet,az elhagyott arcok tudják
a lelkem új útra tart, a fény felé
jobb kezemben a lányom keze, ballban a feleségemé
a szívemben a barátaim, akiknek nem számít hogy mikor megyek
nem várják hogy itthon legyek, hisz velem tartanak
egy olyan úton, ahol már csak a családom hív angyalnak,de
még is elszórják hamvaimat, tudva, hogy mennem kéne
most is elkésve, küldenek bele az idő ketrecébe
ahol magam tartom ellenfélnek, ahol kilógok egy körből
betűk bújnak elő a felhőből, hullámokat keltve a tengeren,
régen azt hittem, hogy nem merem, de mára szembe a habokkal
tudom, hogy gyorsabban kell eveznem, előrébb egy alkonnyal
tudom, hogy kikéne végre kötnöm,emlkézve az álmomra
egy olyan tengeren utazva, ahol nem futok zátonyra