Láttam az égen,
Egy felhő járt,
Most mégis… messzire szállt,
Elhozta rég
A nap melegét,
De nem hallom már… fénydalát.
Vihar sodorta
El messzire,
Gyorsabban száll, mint madár,
Kérem az Eget,
Őrizze őt,
Míg az út végén – hazatalál…
Óvó árnyéka,
Hűs csapadéka,
Nem hullik a fájó földre,
Nem mutatja már,
A szél irányát,
Hiába néznél az égre…
Ha elfáradt már,
A kékmadár,
Nincs hely, hol megpihenne,
Fehérlófia
Csak a földön jár
Nincsen, ki felemelje…
Jöjj vissza hát
Felhő az égen,
Fújj ősi szél,
Hozd el őt nekem,
Jöjj hatalmas Ég
Öleld át a felhőt,
Jöjj teremtő
Istenem…
Álmos reggelen
Lassan ébredek,
Az égen… nincsenek fellegek,
Ragyog a napfény,
Bántja szememet,
Nincs, ki mutassa a színeket…
Üres fenn az ég,
Hallgat a lelkem,
Megtaláltam, elvesztettem…
Tudom bennem él,
Remény az enyém,
Mindenütt újra meglelem…
Jöjj vissza hát
Felhő az égen,
Fújj ősi szél,
Hozd el őt nekem,
Jöjj hatalmas Ég
Öleld át a felhőt,
Jöjj teremtő
Istenem…
Csendes lesz a szél,
Sötétül az éj,
A felhő Lelkemben pihen,
Tán lesz még erő,
Mely elrepíti őt,
S vándorolhat újra a fényben…