Még az ég is irigyelné mosolyát,
szeme fényét, azt a kéklő ragyogást!
Ilyen szépség, nem is volt még soha tán!
Másnak el se mondanám, tudod- ő az én csodám:
az én édes-édes szép Mamikám...
Néha fáradt, néha bánt,
És én láttam sírni már...
Nekem mégis mindig mindent megbocsát.
Ami jó csak énrám vár,
bárcsak néki adhatnám...
Ahogy értem Ő a szívét adná!
Amikor este rám néz csendben.
s lámát olt;
Én csak sejtem mennyi terhet, gondot hord...
Kíséri léptem, óva féltve vigyáz rám.
Bárcsak én is óvhatnám,
míg csak szívem meg nem áll,
az én édes-édes szép Mamikám!
Néha fáradt, néha bánt,
És én láttam sírni már...
Nekem mégis mindig mindent megbocsát.
Ami jó csak énrám vár,
bárcsak néki adhatnám...
Ahogy értem Ő a szívét adná!
Még az ég is irigyelné mosolyát,
szeme fényét, azt a kéklő ragyogást!
Ilyen szépség, nem is volt még soha tán!
Másnak el se mondanám, igen- ő az én csodám:
az én édes-édes szép Mamikám...