Átkarolsz és az enyém vagy
szíved viharában elsodródtam már,
ez is vele jár.
Mellém bújva csak nekem vagy,
minden mozdulatban én is érzem már,
szíved kalapál.
Arcod nézem a sötétben,
őrült fény gyúl a szemedben,
én elképzeltem már,
ez is vele jár.
Menedék vagy, s én bementem,
érzem olvadok a kezedben,
s az erőm elhagy már
szívem kalapál.
Ne beszélj, ne beszélj!
Ne beszélj, ne beszélj!
Ne beszélj, ne beszélj!
Kérlek ne beszélj.
Szemedben úgyis látom már
ez is vele jár.
Ne beszélj, ne beszélj!
Kérlek ne beszélj.
Szemedben úgyis látom már
szívem kalapál.
Arcod nézem a sötétben,
őrült fény gyúl a szemedben,
én elképzeltem már,
ez is vele jár.
Menedék vagy, s én bementem,
érzem olvadok a kezedben,
s az erőm elhagy már
szívem kalapál.
Ne beszélj, ne beszélj!
Ne beszélj, ne beszélj!