Elviselhetetlen
És nagyon kellemetlen
Alak vagyok veled
Pedig tudom másként kezdtem
Kedvesebben
És ígéretesebben
Pedig szeretlek téged
Sőt, egyre hevesebben
Csak ma öreg vagyok, csúnya
A pofámat is unja
A szemem, ha a tükörbe néz
Nem túl nagy a kedvem
És még mostanra sem lettem
Kitörő örömzenész
Fárasztó lehet neked
Egy ilyen vészmadár
De én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj
Hozzád se érek
És rád se nézek
Nem visz rád
Se a test, se a lélek
És nem is az a baj,
Hogy időnként félek tőled,
Veled vagyok mégis,
Csak az emlékedből élek
Én nem mászok fel újra
Egy meghódított csúcsra
Nem mérkőzök magammal
Mi az, ami mégis
Téged még így is
Mellettem marasztal
Hogy tudod azt, hogy elveszettül
Szeretlek én, habár
Én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj
És tudom, mit érzel,
Ha hátulról nézel
A kezedben a késsel
Félig felemelt kézzel
Tudom, ha velem vagy,
Ellenem vagy,
Tudom, hogy a hiányom
Nyugodni nem hagy
Tudom, hogy kevés,
Ha azt mondom, hogy minden,
Hogy minden Te vagy nekem
Tudom, érthetetlen,
De kimutathatatlan,
Mert kimutatni szégyellem
Nem vagyok más,
Csak egy harapós, néma száj
Pedig én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj