Te vagy a szívem, nyíló virága,
Te vagy a világok legszebb világa,
Te vagy, aki élsz, benned élek én,
Ha minden elveszett, te vagy a remény…
Te vagy a fénylő hold, sötét éjjelen,
Világító csillag, mely fel ragyog nekem,
Te vagy a túlsó part, hol a szívem megpihen,
Te vagy az igaz szó, ha mondod, elhiszem…
Te vagy a csendes est, a nyári alkonyat,
Te vagy az esti szél, érinted arcomat,
Te vagy a lágy eső, öntözöd lelkemet,
Felébreszted bennem az igaz szeretetet…
Te vagy az új napom, a pirkadat,
Te vagy az égi fény, mely utat mutat,
Te vagy a fényesség, tűz a szívemben,
Szerelmed tüze ragyog szememben…
Te vagy az erdő fája, a mező virága,
Te vagy a kő, a szikla, tenger folyója,
Te vagy sólyom szárnya, a messzeség,
Ha én vagyok a föld, te vagy az ég…
Te vagy a szív dala, lelkem éneke,
Te vagy a fájdalom, az öröm ünnepe,
Te vagy a lélek bennem, a szerelem,
Betölti a fényed az életem…
Te vagy mindenem, szeretlek én,
Szívem a tiéd, szíved az enyém,
Örökre bennem élsz, s én benned élek már
Te vagy az életem, szívem téged vár…