Valahogy minden más, mint volt ezelőtt,
de az éj sejti már,
titkolni kár, hogy az ég alatt valaki vár...
Valahogy minden más, mint volt azelőtt,
hogy az éj romba dőlt,
s rég összetört az a kép, mi élt szemem előtt:
Fuss velem a hajnali szélben
átkarol e furcsa világ
szárnyaimat eldobom érted
s követem lépted iramát!
Fuss velem a hajnali szélben
nézd, nevet e furcsa világ
átsuhanunk mindenen,
s érzem, hogy a szívem hazatalált
tudom, egyszer még visszatérsz hozzám...
Valahogy minden más, mint volt ezelőtt
csak a tűz, ami minket eggyé fűz,
s ami folyton hozzád űz!
Fuss velem a hajnali szélben
átkarol e furcsa világ
szárnyaimat eldobom érted
s követem lépted iramát!
Fuss velem a hajnali szélben
nézd, nevet e furcsa világ
átsuhanunk mindenen,
s érzem, hogy a szívem hazatalált
Tudom, egyszer még visszatérsz hozzám...