Ha az élet fárasztóvá vált,
s csak az órám jelzi sorsom múlását,
nem titkolnám, hogy elszöknék innen,
mint egy szép falevél,
kit a szél sodor el, s messze tőlem földet ér.
Mikor úgy érzem, hogy sok volt már,
s csak a kávém langyos ízét érzi szám,
úgy itthagynám, mert elvágyom innen,
mint egy szép falevél,
kit felkap és elvisz a szél!
Falevél … visz a szél
Csak az ég tudja, földet merre ér!
Mikor úgy érzem, sok volt már,
a világ összes gondját messze eldobnám!
Tudom én is, hogy végül visszatér úgyis hozzám,
gyere szél, kapj fel gyorsan, úgy mennék már!
Azt mondja rám a világ:
állj meg, mert innen nincs tovább!
De a szó mit sem ér:
felkap és elfúj majd a szél.