Ha majd egyszer úgy érzed, hogy éjszakádat felveri a bánat,
Sa szívedben valami nagy vigasztaló nyugtalanság támad,
Borulj le az Isten előtt, és zokogó szívvel arra kérjed,
Hogy azért a hűtlenségért, megbűnhődtél, bocsássa meg vétked.
Én már többé nem haragszom, ha rossz vagy is imádkozom érted,
Elfelejtettem, hogy egyszer még az álmomat is számon kérted,
Csak tavasszal, ha a pipacs kinyílik a vadvirágos réten,
Elhalkul a szívem nagyon, hisz a mindenem te voltál nékem.