Nézek és látok
Dinnyés József
Az országút városból kifutó kígyója
nekem is kínálta aranyát csillogva.
Mindenem eldobtam, mikor elindultam,
még ma is lángoló kísértet az utam.
Kabátom gallérja felhőnek gyermeke.
Egy magas fa tépte le az égről kedvesen.
Cipőmnek fűzőjét a réttől kértem el,
láncomat harmatcsepp ezréből fűztem fel.
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
Autók száguldó nyomában sietek,
porfelhőt dobnak rám rohannak mellettem.
Néha egy magányos ember, ha fel is vesz,
biztató jövőjét ő is már eltette.
Rám néz és gondolja: ez is egy céltalan!
- pedig még nem volt a részese napomnak.
Nem tudja mért megyek előre rohanva,
de ítél a másodperc részének adózva.
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
Bárkitől kérdezem: hová és miért megy?
- válaszuk mindig egy: miből is élne meg?
- ha életem lefutott perceit elmondom,
értetlen tekintet. Bámulnak, felfogom:
Ők azok, akik az utcákon sietnek
arra, hol hajolni már nem kell, s mégis kell!
Ők azok, akik az ágyukban merészek,
nekik is íródnak nagyritkán törvények!
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
nekem is kínálta aranyát csillogva.
Mindenem eldobtam, mikor elindultam,
még ma is lángoló kísértet az utam.
Kabátom gallérja felhőnek gyermeke.
Egy magas fa tépte le az égről kedvesen.
Cipőmnek fűzőjét a réttől kértem el,
láncomat harmatcsepp ezréből fűztem fel.
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
Autók száguldó nyomában sietek,
porfelhőt dobnak rám rohannak mellettem.
Néha egy magányos ember, ha fel is vesz,
biztató jövőjét ő is már eltette.
Rám néz és gondolja: ez is egy céltalan!
- pedig még nem volt a részese napomnak.
Nem tudja mért megyek előre rohanva,
de ítél a másodperc részének adózva.
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
Bárkitől kérdezem: hová és miért megy?
- válaszuk mindig egy: miből is élne meg?
- ha életem lefutott perceit elmondom,
értetlen tekintet. Bámulnak, felfogom:
Ők azok, akik az utcákon sietnek
arra, hol hajolni már nem kell, s mégis kell!
Ők azok, akik az ágyukban merészek,
nekik is íródnak nagyritkán törvények!
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.
előadó:
Dinnyés József
album címe: keressük!
megjelenés: 1970
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Dinnyés József
szövegíró: Dinnyés József
stílus: énekelt vers
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 12559
album címe: keressük!
megjelenés: 1970
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Dinnyés József
szövegíró: Dinnyés József
stílus: énekelt vers
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 12559
kapcsolódó videók
