És megint csörren az óriás vekker,
s az óriás zenekar csörömpölni indul
Óoó, áháhá.
És megint vijjog és megint zakatol,
karmester nélkül is csak szól,
fülemben szól.
Elszállni a csöndbe lenne jó, de álmunk nem visz el,
hisz fáradt léghajó, de azért néha képzeld el!
A zene ide nem kísér, nem is kell!
Repülünk valahol,
repülünk valahol,
repülünk valahol,
repülünk valahol.
Ketten lebegnénk egy mélyfehér párnán,
s nem másnak játszanánk, de jó,
csak jól.
Mese csak, és gyanúsan fehér, amit nem hiszel,
olcsó porcelán, de azért néha képzeld el!
Lenn a földi zenekar muzsikál tovább,
s közben helybenjár, ahogy kell,
ólomszárnyú zenéjük szól,
de képzeld el, hogy nem jut hozzánk fel!
Nézd, a földi zenekar nekünk énekel,
már nem hallatszik fel,
velem néha képzeld el!