Úgy kezdődött hogy a királylány hajat mosott a fürdőszobába
A királyfi furcsát álmodott és indulni készült toronyirányba
Körülnézett, hogy miért ne menne nehéz batyuja hátára rakva
Hamubasült pogácsa benne magába meg azt dúdolgatta
Refrén:
Annyira szeretek menni egyedül valahová
Valahonnan el és onnan meg máshová
Az út feléig még néha visszanézni
Onnan meg már az van, hogy végre odaérni
A királylány haja lassan száradt, feltörölt egy foltot a padlón
Míg megetette a madárkákat a királyfi kiment a hátsó ajtón
A királylány kék tülruhába bújt meg sárga kiscipőbe
A királyfi egy tóhoz ért és azt írta a víztükörre:
Refrén:
Annyira szeretek menni egyedül valahová
Valahonnan el, és onnan meg máshová
Az út feléig még néha visszanézni
Onnan meg már az van, hogy végre odaérni
A királylánynak fájt a háta, tudta valami nincsen rendbe
Álmában kinőtt a szárnya, a királyfi eltűnt a hegyekbe
A királylány a sötétbe ült, már hajat mosni sem volt kedve
Az ablakon egy madár szállt be, egy levéllel, ez állt benne:
Refrén:
Annyira szeretek menni egyedül valahová
Valahonnan el és onnan meg máshová
Az út feléig még néha visszanézni
Onnan meg már az van, hogy végre odaérni