Nézd, fogy a kép, s fogynak a hangok,
Kiáltani már rég nem tudok.
Csak a csend mindent elborít, betakar,
Kívûl marad a város, por a zaj.
Refr.
Idebenn ami kell megvan minden, mert az enyém,
A szoba óv melegen, az emlék ott van a helyén,
A gondolat használ szárnyakat,
A szárnyakon elérjük a vágyakat.
A dal ami bennem van megmarad,
A mosoly, a hit, hogy fölûrõl nézem magam.
De a láng sokszor elpáhol, meggyötör,
Sziklaszilárd hitem lassan összedõl.
Refr.
Idebenn ami kell megvan minden, mert az enyém,
A szoba óv melegen, az emlék ott van a helyén,
A gondolat használ szárnyakat,
A szárnyakon elérjük a vágyakat.
Az úton a tömeg mindenkit eltapos,
Félreállok, nézem hogy ki a jó.
De a városban valahol ott vagy és vársz reám,
A metrón, a peronon vagy egy bárpultnál.
Refr.
Idebenn ami kell megvan minden, mert az enyém,
A szoba óv melegen, az emlék ott van a helyén,
A gondolat használ szárnyakat,
A szárnyakon elérjük a vágyakat.