Egy sötét szobában vártál tested izzadt meleg volt
Úgy hallottam a rádióból halkan a hangod szólt.
Megkérdeztem volna, meddig maradsz itt velem
Reggel elköszöntél semmid sincs már itt nekem.
Nélküled még ez a szoba sivár, csendes, pang.
A füledben már napok óta cseng egy apró hang,
Mi egyre csak azt súgja: ne nézz hátra többé!
Látom megtanultad, hogy hogyan válj köddé!
Ref.:
Olvastam rólad!
Láttalak valahol,
Szerintem ismersz,
Mérj magadhoz.
(Láttalak valahol)
Az éjszaka fényben járkálsz
Szemedben tűz és csend lobog
A szíved helyén egy márvány színű izzó gép dobog.
A hangja olyan mintha ez is messziről szólna
Ha nem figyelnék azt hinném ez üvegből volna
Lenézel és mélybe csak messze én látszom
A testem körül feszül meg még az itt hagyott láncod
A szó még mindig itt van s ezt örökké hallom
Ha úgy döntesz, hogy a tested lököd, hagyd én elkapom
Ref.