Az életnek indultam, de úgy vélem csak álmodunk
egy kód az agyban, mi vezérli a háborút
amit a test folytat a háztömbökkel,neked is jönnöd kell
irány a pokol, akitől tudsz köszönj el,de
kell egy közös jel,egy olyan célfelé
ahol a távozás szerepe váltja fel az érkezést
érre kést, kulcsra zárva titokban
a betonban egy szív dobban, ledobtam
magamról ami feszített, majd kimondtam
a fentinek, hogy tudom, hogy a halál lesz mi elrepít
és alkoholos filctollal húzom át,
az isten terveit, mennybe hív,
de a pokol jobban ösztönöz,
azt isten pénzt ad, az ördög jobban könyörög,hogy
légy a barátja, mert az élet nem old meg mást
csak halmozódik minden,közben revolvert ránt
az isten, hogy végezzen magával meg veled
tudva, hogy a következő álmodban a tudat az ellenfeled,de
tedd félre, próbáld megérteni a zárszómat
százszónak is egy a vége, ez nem támasz
a pokolban húzom fel a fehér zászlómat,na válassz
ördög vagy isten? a szememben pokol,
menyország a szívben, minden darab pótol
egy olyan álom részletet, ami ösztönöz hogy írj tovább
ha nem tetszik amit látsz, te kidobnád?
vagy élnél mellette, tégy akármit én félek
azt hittem, hogy álmodtam, de rájöttem, hogy élek...

régebben, mindig azt reméltem,
hogy megértem, miért nem értem,de mára
csak egy húzzá kérlek, te is csak akkor mászol rám
hogy ha a kurvám részeg, és ha bután nézek
akkor biztos, átszakítom a célszalagot
egy dobogón fogom üvölteni, hogy én csak fényt akarok
álmodd az életed,ez menyország vagy pokol?
egy megoldás a szóbol,köszi...sok volt már a jóbol...


újra magam előtt állok,
reméltem, hogy kiadhatom magamból
amitől fáj, amitől talán egyszer végre
ugyanaz maradok,
mint ami voltam,
a parafa táblára a szívemet tűzöm fel
utána ülnöm kell,
hogy végre megnyugodjak
bekötöm a cipőfűzőmet,
hogy minél nagyobbat ugorjak, bele
az eresz csatornába,
amiben a könnycseppeken
utazhatok,
könnyebb neked
még is újat hagyok,
többen lesznek,
kik tudják,
hogy a szivárvány,
minden esőben újra ragyog,de
a halál leendő rokonaként, hordok
esernyőt koronaként, majd
eljátszom amit tudtam, egy orgona részt
az akvinkumban, csupán
a tegnapból tanulva,
adtam egy árnyék szavára
az életemet tettem fel,
arra az egyetlen gyász-éjszakára,
és gondoltam csókkal távozok
a haláltól, mindez árva szándék
ami úgy ömlik össze bennem,
mint egy várban a kártyajáték,
ez talán úgy működhet, hogy a tömmeggel elvegyülnék
és meggyónnám minden bűnőmet,
majd egy gyors elme trükként,
eltűnnék,vagy tovább szállnék egy könnycseppel
mint a cigi ami körbemegy,
szerteszórom a parazsat,
az asztalra csapva kiabálom,
hogy aki velem jött csak az maradhat,de
előttem bevillan egy életkép, amin már
a lelkem is csak félrelép, egy olyan célfelé
ahol már, csak a véletlen mi motivál
tudom, minden szó hibás,csak bort igyál
mert az nem jön ki a lelkünkből,óvatos tanulság
jobb ha úgy ülsz a vécére,
hogy melletted van újság, talán
így gondolat terelőként, megáld minket a szerető lét
és egy kósza gondolattal
markoljuk meg a szartenger evezőjét
szerinted, halál mennyire életszerű?
egy olyan kérdés a válasz, ami kettőnket éget belül
tudod, látom a jővömet,
ahogy a lányom a térdemre ül
és a fülébe súgom,
hogy te is meghalsz egy éven belül,
majd egy angyal leszel az álomból,
kivel együtt égünk,
egy olyan helyen,
ahol már többet nem kopog a léptünk,
csak a folyosó vége veri vissza,
mintha tükröződne,
a fal játszik veled, és mohón vesz üldözőbe
nem hagy pihenni,
nem ad levegőt a megállóknál
egy olyan pillanat ez,
amit már rég megálmodtál....