Csak egy srác a Holdon, kézenfogva jár a magánnyal
Végtelen tánc a nász, hidd el bennem maradsz örökre
Képtelen egy keringő, képzelgésünk koronája
Könnyes arcú lehetetlen, kérlek szemed töröld meg

Majd hunyj szemet a dolgok felett, és állj némán
Félkettőt üt az óra, már a csillagok sem úgy járnak
Hol találkozik két végtelen, ott ahol egy árnyék száll?
Vagy ott ahol egy ló választ el, és az érzelmek ugrálnak

Volt már teljes minden, volt érzés mi eltévedt
Írásra késztet a gondolat, most megörökítem emléked,
Tudom, hogy könnyes már a szem újra, gondolod nem kéne
Fogd meg az alkony kezét, és sétálj ki az erkélyre

Majd nézz föl a Holdra, szívben zakatol a tempo
Ez a pár gondolat úgy suhan majd el, mint egy üres metro
Mégis kacsintunk egymásra, mintha semmi nem történt volna
Pedig azon gondolkodsz, hogy ez most neked szólna

Tudom, hogy nem kérted, nem mondtad, soha nem kívántad
Írok mert írnom kell, és úgy érzem hogy ez most irányt ad
Terel az utamon, jobb ez így vedd észre
Én voltam ki hirtelen jött, és emlékeztet egy vendégre

Ki könnyen jött, könnyen ment, na irány vissza a Holdra
Én voltam, Te voltál, majd emlékezz a csókra
Egy lépcsőházban ülök, könnyes szemem tele örömmel
Végtelen tánc a nász, hidd el bennem maradsz örökre...

Hidd el bennem maradsz örökre... Hidd el bennem maradsz örökre...

Csak te meg én értem! Te és a kisherceg
Van ki visszatart, van ki vár tíz percet...

˝Érted meg értem, hogy legyen teljes kép
Van ki továbbszáll, de van ki feljebblép
Van ki visszatart, van ki vár tíz percet...
Ezt csak te meg én értem! Te és a kisherceg˝ (2x)