Szabadon szállj, mint madár,
Az égig érő fára rátalálj,
A szabadság útján indulj el,
Egy élet vár, mely végleg felemel.
Hegyek felett ősi ének,
Igaz élet szava száll,
Hol a folyók is beszélnek,
Fák között a béke jár,
Lágy eső szitál az égről,
Földre hull új életre,
Könnyem csordul bús szememből,
Gyökeret ver lelkembe…
Kalitkában, szolgaságban
Bezárult a lelkem,
Kitörnék, de nem tudok,
Nincs már erő bennem,
Csak nézek ki a rácsok között,
Látom a fényeket,
Gondok és a félelmek közt
Elvesztem a szívemet…
Szabadon szállj, mint madár,
Az égig érő fára rátalálj,
A szabadság útján indulj el,
Egy élet vár, mely végleg felemel.
Nincsen titok, nincsen harag,
Mely megkötözi lelkemet,
Mosoly fakad arcodon,
Letörli a könnyemet,
Csak zenélek, de hallom hangod
Minden éjjel átölel,
Megyek hozzád, megyek feléd,
Töltsd meg hitem, szeretettel…
Szállok szellő szárnyain,
Szabad szívemmel,
Élet-halál kapujában
Várlak fényemmel,
Elmondom a titkot,
Örömöd végtelen,
Visszaadom, mit elvesztettél,
Hogy életed szabad legyen…