Egy füstös kis kocsmában
Kávé mellet üldögéltem
Nem hittem, hogy eljön
Inkább hagytam volta a fenébe
De nyílt az ajtó, belépett rajta
Munkásruha már nem takarta
Gyönyörű volt a teste
Elkezdődött vele az este
Ó, ó, munkáslány
Kedves, drága aranyos munkáslány
Ó, ó, munkáslány
Akarlak téged aranyos munkáslány
Beszélgettünk, nevetgettünk
Munkával este nem törődtünk
Volt még ital a pohárban
És reggel együtt ébredtünk az ágyban
De csörgött az óra indulni kellett
Buszra szálltunk mert csak arra tellett
Mégis ő volt nekem az álmom
Nem is tudom mit szerettem azon a lányon
Ó, ó, munkáslány
Kedves, drága aranyos munkáslány
Ó, ó, munkáslány
Akarlak téged aranyos munkáslány
Egymás mellett dolgoztunk a gyárban
Én hegesztettem, ő esztergált
Azt hogy szeret sohasem mondta
Gyönyörű volt mikor haját copfba fonta
Termelt a lány termeltem én is
Véres a szemem hegesztek mégis
Csak dolgozom, nem nézek hátra
De munka közben gondolok arra a lányra
Ó, ó, munkáslány
Kedves, drága aranyos munkáslány
Ó, ó, munkáslány
Akarlak téged aranyos munkáslány
Szétszakított minket az élet
Ő egyre szebb lett, ahol múltak az évek
Már nem ismer meg munkásruhában
De mindig ott várok rá a gyár kapujában
Már nem esztergál de dolgozik a gyárban
Titkárnőként egy irodában
Nagyon boldog, már nem figyel rám
Átkarolja őt a pártitkár
Ó, ó, munkáslány
Kedves, drága aranyos munkáslány
Ó, ó, munkáslány
Akarlak téged aranyos munkáslány