Éjfél tájban hazafelé bandukoltam, botladoztam,
Bátorságom nagyobb legyen: fütyörésztem, szivaroztam.
Majd megmutatom az asszonynak én,
Hogy ura kemény igazi legény.
Nyitnám is már a kis kaput, no de nézzék, milyen furcsa:
Nem megy be a kapu kulcsa sehogyan sem a kulcslyukba.
Jó, hogy állt egy biztos úr az utcasarkon, ott vigyázva,
Kértem, jőjjön, tegye be a kapukulcsot a zárjába.
Szólt a biztos úr: "ugyan mit akar,
Ez nem kapukulcs, hanem egy szivar!"
Hejnye mondok, eszméletem alighanem félrecsúszott,
Úgy látszik, hogy szivar helyett elszívtam a kapukulcsot.