Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam
Nem törődöm az idővel, a szívemben nyár van.
Szerelemnek forró nyara égeti a lelkem,
Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-be járok a faluba, édes Ilsukámhoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.
Kukorica közt találtak, ott szedtek fel engem.
A nevem is heeej parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úribb, cifrább nem kell.
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel.
Becsületes jó magyar név, nem hímez, nem hámoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.
Hat ökör sem visz el tőle, összenőttem véle,
Id'adhatná fél országát király őfelsége.
Kínálhatna püspökséggel a római pápa,
Csalogathat csalfa csókkal cifra úri dáma.
Odanőttem Iluskámhoz, mint levél a fához,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.