Hőmérők a költők.
Divatunk az agyunk.
Ikarosz, Che, Orfeusz.
A régmúlt divatcikkei, emlékei nem eszményképek e fényképek.
Akkora mértékben már, mint ezredvégünk költői.
ÉletklÃmánk hÅ‘mérÅ‘i.
Mi az?
Piros, mert véres a születő költő.
Barna, mert szaros a túl korán felnövő költő.
Sárga, mert irigy a sok okosságra fiatalságában a költő.
Ezüst, mert serlegként emeli fel saját magát ő,
kiméletlen emberharcos az elszánt költő.
Először fekete, majd fehér.
Először szurokba, majd tollba bedobva, mint egy igazi westernbe.
Ezt csinálják a felbőszült emberek, a meg nem válthatók.
Igazságaink igaz harcosai, érzéktelenségünk bankrablói
az örökkévalóság költői.
Kihűlt szÃvünk hÅ‘mérÅ‘i, életutunk eltérült repülÅ‘i.