Verse 1:
Miként egy a folyó és a medre,
Miként egy Isten van az egekbe',
Miként egy a bűn és a kárhozat,
Miként más ad és más hord átkokat...
Verse 2:
Miként nappal testvére az éjszaka,
Miként örök az év négy évszaka,
Miként nevet majd ki zokogott,
Miként szent a Menny, a pokol rovott:
Mi egyek vagyunk, egyek vagyunk...
Refrén:
Ha már nem akarod így legyen,
Ha már nem sóhajtassz velem,
Akkor elhiszem:
Örökre meghalt a szerelem!
Verse 3:
Miként ki gyűlöl egyszer, másszor szeret,
Miként verselik a szerelmeket,
Miként szemnek párjaként kell a könny,
Miként láz a vágy, jég a közöny...
Verse 4:
Miként kik egymásnak születtek,
Miként fogantak és cseperedtek,
Miként ha nem vagy: pusztulás nekem,
Miként megszünsz, ha én nem létezem:
Mi egyek vagyunk, egyek vagyunk...
Refrén:
Ha már nem akarod így legyen,
Ha már nem sóhajtassz velem,
Akkor elhiszem:
Örökre meghalt a szerelem!