Csendes szavú legény voltam, én csak ritkán szóltam.
Azt is mindíg nagyon halkan, de őszintén mondtam.
Nem illik a hazudozás, ahhoz kinek virágja a rózsa,
Akinek a szíve mélyén, él magyar nóta.
Maradj ilyen édes fiam, az apám azt mondta.
Az Istennek csak úgy lesz majd Rád odafenn gondja.
A hazug szót mindenkitől, valamikor úgyis számon kérik,
Az emberséget nem nagy hanggal, hanem szívvel mérik.