Fent a hegyek ormán, ahol kél a nap,
Kristály tiszta tó, szarvast hívogat,
Patak indul útjára, ragyog a napsugár,
Fák fölött a kék égen suhan egy madár…
Fent a hegyek ormán, az erdő árnyékában,
Felnőtt egy kisvirág, ott él egymagában,
Hétszínű virága nyílik, valakire vár,
Minden éjjel arra jár, egy kék madár…
Fent a hegyek ormán, gyakran jártam én,
Mikor pusztult már az élet, nem volt elég fény,
Bolyongtam céltalan, kőről kőre léptem,
Mikor megcsillant a szivárványvirág, a szememben…
Törött sziklák között, kopár fák alatt,
Ragyogott egy kis virág, élni akart,
Hirdette a múló percben, az örömét,
Meg állt a nap fenn az égen, csodálta erejét…
Lelkem világa, virágra talált,
Átölelt a hétszínű szivárvány,
Ahogy álltam ott, néztem csendesen,
Szót hallottam a szívemben…
Tudom, hozzám jöttél, engem keresel,
Évek óta várlak azt hiszem,
Itt vagyok neked, megtaláltál,
Őrizd meg a szívedben szívem.
Bennem él a virág, ő a világom,
Bármi legyen sorsom, magamba zárom,
Fénye ragyog bennem, erőt ad nekem,
A te virágod is valahol ott él a hegyekben.
Álmaidban látod, indulj téged hív,
Bármilyen nagy a szakadék, mindig lesz egy híd,
Menj a hegyeken át, ahol kél a nap,
Ott találod fényben élő virágodat…
Lelked világa, virágra talál,
Átölel a hétszínű szivárvány,
Ahogy állsz ott némán, nézed csendesen,
Megszólal egy hang a szívedben…
Tudom, hozzám jöttél, engem keresel,
Évek óta várlak azt hiszem,
Itt vagyok neked, megtaláltál,
Őrizd meg a szívedben szívem.