:
Majdnem teljesen üres és szinte egészen sötét a szín.
A színpad hátterében külön dobogókon három zenész.
A középső mellett, szemén fekete kendővel ül az elítélt.
Elöl középen egyszerű fehér fal.
Épp egy embernyi.
A kivégzőosztag várat magára.
Az elítélt gondolatait halljuk.
Apámat lelőtték. Azután fölkelt, azután ő lett az apám.
Szép ajándék volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Anyámat elvitték. Azután visszajött, azután ő lett az anyám.
Rendes dolog volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Testvérem nem lett. Azután mégis megszületett nagynehezen,
Ha jól meggondolom, akár a lányom is lehetne nekem.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Aztán lett lányom is, azután még egy,
Végezetül meg fiam.
Mindegyik asszonytól termett egy gyermek,
És ők már vannak, akármi van.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Én majdnem meghaltam, azután mégse.
Azután azt hiszem, mégis.
Azután megintcsak, megintcsak mégse,
így aztán itt vagyok én is.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Isten hat nap alatt pusztította el a világot.
Ez maradt belőle.
A hetedik nap reggelén megpihent, és szólt:
- Legyen sötétség!