Jeges élmények Budapest szívében
tovább
Prológ
Sziámi
Majdnem teljesen üres és szinte egészen sötét a szín.
A színpad hátterében külön dobogókon három zenész.
A középső mellett, szemén fekete kendővel ül az elítélt.
Elöl középen egyszerű fehér fal.
Épp egy embernyi.
A kivégzőosztag várat magára.
Az elítélt gondolatait halljuk.
Apámat lelőtték. Azután fölkelt, azután ő lett az apám.
Szép ajándék volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Anyámat elvitték. Azután visszajött, azután ő lett az anyám.
Rendes dolog volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Testvérem nem lett. Azután mégis megszületett nagynehezen,
Ha jól meggondolom, akár a lányom is lehetne nekem.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Aztán lett lányom is, azután még egy,
Végezetül meg fiam.
Mindegyik asszonytól termett egy gyermek,
És ők már vannak, akármi van.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Én majdnem meghaltam, azután mégse.
Azután azt hiszem, mégis.
Azután megintcsak, megintcsak mégse,
így aztán itt vagyok én is.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Isten hat nap alatt pusztította el a világot.
Ez maradt belőle.
A hetedik nap reggelén megpihent, és szólt:
- Legyen sötétség!
...és lőn.
A tagbaszakadt zenész most karjánál fogva a kivégzőfal elé vezeti az elítéltet. Előremegy, leül egy sámlira. Gitárt akaszt a nyakába, elnyomja a cigarettáját a hamutartóban, amely egy hokedlin áll egy üveg sör és egy pohár whisky társaságában. A dobos felegyenesedik ültében, feszülten figyel. Az előbbi zenész most odakoccintja az üveget a pohárhoz. Kortyol egyet a söréből. A dobos feláll, magasra emeli a dobverőit. A gitáros ekkor váratlanul elveszti uralmát a zsigerei fölött. Nagyot böfög.
Ööö... bocs.
A dobos, aki a halálos tremolóra készült, leereszti a dobverőket. Az elítélt most homlokára tolja a fekete kendőt. A mikrofonhoz lép, szemrehányóan hunyorog, beszélni kezd.
A séta persze ezúttal is
A még sötétebb oldalra visz.
A kellékek: sör és tömény,
Egy kolléga, aki kőkemény,
Szájában cigaretta lóg,
Olykor rá is jut dialóg.
Ezt az est inkább róla szól.
Ő az, akinek válaszol a dal,
Mit ma ő játszik el,
Bármikor kísér, rám figyel.
Tán Dante ő, s Ovidius lennék magam.
Két géniusz, ki épp ily bőrbe bújva van.
Vagy a Führer és Éva Braun?
Vagy Stan és Pan?
Vagy Don Quijote és Sancho Panza, a derék együgyű fegyverhordozó?
Legyen az osztás bármiképp,
Ez itt leginkább jelenlét,
S csipetnyi inkarnáció.
kapcsolódó videók
keressük!
