A dalnokok olykor álnokok.
Az álmok olykor aljasak.
Lehetne ennél is könnyedebben?
Más-más hangnemből, így ni, hallja csak:
Egy kis tökös üstökös
Tökös, tökös
Úgy döntött, hogy ő nem zuhan le mégse
Tökös, tökös
Volt az égnek egy szimpatikus pontja
És azt magának ő már rég kinézte
Tökös, tökös
Állócsillagként ott is maradt
Jó sokáig, mozdulatlanul
Míg végül egyszer aztán seggbe nem rúgta
Mégis őt az úr, mégis őt az úr
Tökös, tökös
Akkor aztán méltatlankodva
De azért elég sebesen útra kelt
És elkeseredve konstatálta
Hogy útja immár újra lejt
Tökös, tökös
Már mindenről lemondva szálldogált
A kilátástalan űrön át
Míg végül egyszer aztán fölfedezte őt
Egy csillagász aki csak erre várt
Tökös, tökös
Most az üstökös útja itt véget ért
Fölfedezték és földet ért
Emberré lett, most a neve az, hogy Novák
És irigylik őt a szupernovák
Tökös kis üstökös