Én is voltam úgy, hogy senkiben sem bíztam,
azt éreztem elfutnék!
Őrült a világ, őrült és kegyetlen, de látod élni mégis szép!
Mert mindig van egy pont, ahol jobb lesz minden
mindig van egy kéz, egy érintés egy jel,
nézz a tükörbe és fogadd el mit ott látsz!
Én is jártam már az elveszettek útján, pályának a legszélén,
ha minden összedőlt, ha azt érzed, hogy vége,
padlón vagy és nincs remény...
Mindig van egy pont, ahol jobb lesz minden,
ott is van egy kéz, egy érintés egy jel,
nézz a tükörbe és vállald el mit ott látsz!
Nekem így vagy jó,
nekem így vagy az életem,
és ott bent valahol te is ugyanúgy érzel!
Én sem hittem el, hogy mákszemnyit is érek,
hogy több volnék a semminél.
Úgy húzódtam el, a világtól, hogy szótlan,
mint koldus, aki kérni fél!
De mindig van egy pont, ahol jobb lesz minden,
ott is van egy kéz, egy érintés egy jel,
nézz a tükörbe és vállald el mit ott látsz!
Nekem így vagy jó,
nekem így vagy az életem,
és ott bent valahol te is ugyanúgy érzel!
Mond mire való, tagadnod mindent?
Tőled én csak annyit kérek:
fogadj el és szeress engem úgy mint én!
Mindig van egy pont, ahol jobb lesz minden
ott is van egy kéz, egy érintés egy jel,
nézz a tükörbe és vállald el mit ott látsz!
Nekem így vagy jó,
nekem így vagy az életem,
és ott bent valahol te is ugyanúgy érzel!
Nekem így vagy jó,
nekem így vagy az életem,
és ott bent valahol te is ugyanúgy érzel!
Mond mire való, tagadnod mindent?
Tőled én csak annyit kérek:
fogadj el, csak az kell, hogy érezd még,
hogy kellesz és így vagy szép!
És szeress engem úgy, mint én!