A fénylő Krisztus-arcot
Könny s fájdalom fedi.
Mint küzde szörnyű harcot:
Hallgatván hirdeti.
A főn, mely égi bérre
Százszorta érdemesb,
Szúr vad tövis füzére:
Így még dicsőbb, nemesb.
Ó, Isten Egyszülötte,
Mindenható Király!
Most győz a düh fölötte:
Csúfos halált kinál.
Nincs benne semmi épség,
Letört virág a Test:
Mégis mily égi szépség,
Mit rózsapírja fest!
Alázva, törten állok
A szent kereszt alatt.
E könny legyen a zálog,
Mily hőn sirattalak!
E könny szívem tanúja,
Hogy már híven szeret:
Ó, vedd szívedbe újra,
Itt adj örök helyet.