Minden este csak lefekszem
De nem értem, hogy miért
Elvesztettem a fonalat,
Hogy hogyanis fekszem napról-napra
A reggelekre sajnos mindig emlékszem
Mert akkor úgy érzem,
Hogy minden visszajön belőlem
Ezt hívják aznaposságnak
Mert a másnaposságot manapság
A következő nap szoktam érezni
Ettől félek minden este
De utána már nem rettegek semmitől
Mert kibontunk egy-két sört
És megbeszéljük, hogy mi történt ma velünk
Kibeszéljük a lányokat,
Közben kortyolunk nagyokat ameddig bírjuk
Éjfél felé eltévedek,
A pult sűrű ködben látszik
Nem találok oda, most mihez kezdjek?
Segítségre lenne szükségem
Hosszú út áll előttem
Én azthiszem, hogy lassan kimerülök,
Haza kéne mennem, de nagyon fáj,
Hogy itt kell hagynom ezt a helyet
Mely második otthonommá nőtte ki magát
Szomorúan dugom le az ujjam a torkomon
Újra és újra!
Újra és újra!
Újra és újra!