mi ez a láz?
mi ez az izgalomidő?
mi ez a kategorikus jó levegő?
mi az, talán valaki jő?
de ki jő?
és ki ő?
Akit örökké leválasztottak
Aki örökké leválik és beolvad
Aki nem adta el magát senkinek
Így hát kurvára kell mindenkinek.
Aki nagy meleg állatok melege
És kis keserű emberek közege
Akit örökké elsodornátok
És megcsalnátok, ha tudnátok
Tenné a dolgát, ha lenne dolga
Csak úgy megvan, csak úgy elvan
Az idővel nincs viszonya
Senkitől nincs iszonya.
Semmi dolga, semmi gondja
Hogy a földi zsongást összefogja
A védtelenek rejtekéből
A meghasonlott szívek nedvéből
A holtak fekete szeméből
A bordélyházak szemetéből
A stresszekre beivott szeszekből
A viszonzatlan szerelmekből
Remek harmóniákat kever
A nagy talány, a nagy haver
Ráncaidat kisimítja
Átcipel a túlsó partra
S ezt a furcsa világot,
Amit mindig úgy imádott
Zöldes-smaragd mosolyával
Megtisztító közönyével
Óriási zsebeibe teszi
Onnan a szájába veszi
És kiköpi és megköpüli...