Zuhanás
Addamz
rap:
Megint azzal a tudattal ébredek
Reggelente, mint évek óta, hogy ma is szívok
Pár rímet még leírok, aztán többet én se bírok
Összeomlott a világom és egy újat építek
Ahol forró minden este, és minden hajnal jéghideg
Ahol velem van, akit szeretek és nem távolodik tőlem
Ahol meg tudunk állni egy percre térben és időben
Ahol nem szólnak bele, hogy mit csinalj, és hagynak élni
Ahol nem kell minden pillanatban a holnaptól félni
Az idilli kép nagyon szép de én itt ülök a székemen
És amíg filózok szépen lassan elmúlik az életem
24 év, de 40 is lehetne, mond; kit érdekel
Ha a gondolataimmal soha senkit nem érek el
Fárasztok mindenkit, és engem is mindenki fáraszt
Csak akkor találnak be, ha nem kapnak mástól támaszt
A sok panasz eláraszd, a gondok között elveszek
De, vágod, mindegy mit hoz az élet, úgyis elleszek
Refr:
Mint a kő, amit a magasból a földre ejtenek
Zuhanok, félek, érkezek de soha nem felejtelek,
Hisz Tőled indult minden el és Veled is ér véget egyszer,
Bármerre visz a sors, tudom, találkozunk még egyszer
Hisz Te indítottál el, és csak Teérted létezek,
Ki tudja, merre zuhanok és talán meg sem érkezek,
De soha nem felejtelek, emlékeimbe rejtelek
Mint a kő, amit a magasból a földre ejtenek
rap2:
Rám borították a világ minden baját én, csak nevettem
Előttem járt a szerelem, de más ért célba helyettem
Mögöttem fénylő pontok, a múltam, de már nem kísért
Néhány igaz társ, aki az utamon végig elkísért
Képek, amiket követtem, amik néha visszatérnek
Hamis tanácsok, amik a bajban már semmit sem érnek
Csalódások tévedések, elpazarolt évek
S minden reggel rám tör, hogy tényleg csak ennyit érek
Emlékekért küzdök, amik nem jönnek vissza soha
Te is elmentél, és magaddal vitted a fényt máshova
Hiába várom a változást, tudom, hogy nem jön el
Hisz az embernek a bűneiért felelnie kell
És én csak zuhanok, mint a kő, amit fentről elengedtek
Ha rosszul esek, kinevetnek, lenéznek és megvetnek
De én csak magányosan zuhanok, semmit sem érzek
És csendben darabokra hullok, mikor földet érek
Megint azzal a tudattal ébredek
Reggelente, mint évek óta, hogy ma is szívok
Pár rímet még leírok, aztán többet én se bírok
Összeomlott a világom és egy újat építek
Ahol forró minden este, és minden hajnal jéghideg
Ahol velem van, akit szeretek és nem távolodik tőlem
Ahol meg tudunk állni egy percre térben és időben
Ahol nem szólnak bele, hogy mit csinalj, és hagynak élni
Ahol nem kell minden pillanatban a holnaptól félni
Az idilli kép nagyon szép de én itt ülök a székemen
És amíg filózok szépen lassan elmúlik az életem
24 év, de 40 is lehetne, mond; kit érdekel
Ha a gondolataimmal soha senkit nem érek el
Fárasztok mindenkit, és engem is mindenki fáraszt
Csak akkor találnak be, ha nem kapnak mástól támaszt
A sok panasz eláraszd, a gondok között elveszek
De, vágod, mindegy mit hoz az élet, úgyis elleszek
Refr:
Mint a kő, amit a magasból a földre ejtenek
Zuhanok, félek, érkezek de soha nem felejtelek,
Hisz Tőled indult minden el és Veled is ér véget egyszer,
Bármerre visz a sors, tudom, találkozunk még egyszer
Hisz Te indítottál el, és csak Teérted létezek,
Ki tudja, merre zuhanok és talán meg sem érkezek,
De soha nem felejtelek, emlékeimbe rejtelek
Mint a kő, amit a magasból a földre ejtenek
rap2:
Rám borították a világ minden baját én, csak nevettem
Előttem járt a szerelem, de más ért célba helyettem
Mögöttem fénylő pontok, a múltam, de már nem kísért
Néhány igaz társ, aki az utamon végig elkísért
Képek, amiket követtem, amik néha visszatérnek
Hamis tanácsok, amik a bajban már semmit sem érnek
Csalódások tévedések, elpazarolt évek
S minden reggel rám tör, hogy tényleg csak ennyit érek
Emlékekért küzdök, amik nem jönnek vissza soha
Te is elmentél, és magaddal vitted a fényt máshova
Hiába várom a változást, tudom, hogy nem jön el
Hisz az embernek a bűneiért felelnie kell
És én csak zuhanok, mint a kő, amit fentről elengedtek
Ha rosszul esek, kinevetnek, lenéznek és megvetnek
De én csak magányosan zuhanok, semmit sem érzek
És csendben darabokra hullok, mikor földet érek
kapcsolódó videók
