Nyitott ablakon,a reggeli fény
Árad szét,mintha ittlennél velem
Csupasz falakon elsárgult kép
Néz le rám, s rámtör hirtelen
A magány átfog, rámtelepszik némán
Úgy érzem megfulladok, ha nem figyelnek rám
A magány üldöz, kinyújtja felém a karját,
Menekülnöm nimcs kihez, hisz te is itthagytál
Kiáltásom száll a széllel és rád talál
ezer évre, félre téve egy hangra vár...
Néha úgyérzem, mozdulnom kell,
De nincs erőm, rám nem várnak már csodák
Lassan véget ér, nem marad más
Csak néhány jel, ez lesz az utolsó felvonás
Kiáltásom száll a széllel és rád talál
ezer évre, félre téve
rf :
Szólj hát a szél hangján - hogy újra visszataláljon
Az ég is a földön jár - csillagok százait látom
Nincs tér és nincs határ - mostantól újra minden más... minden más... nagyon más lesz...