Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a pók a falon.
Csend van, a csendet az légy se zavarja,
csak a lelkem nem nyugszik aludni úgysem hagyom.
Az hiszem látlak ma még,
a két kezem nyújtom feléd.
Elküldöm a csillagot,
a fénye úgyis rád ragyog.
Azt hiszem látlak ma még,
mielőtt messzire fúj a szél.
Elküldöm a csillagot,
a fénye úgyis rád ragyog.
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a pók a falon.
Csend van, a csendet az légy se zavarja,
csak a lelkem nem nyugszik aludni úgysem hagyom.
Alszik a szív és alszik a szunnyadozás,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár.
Alszik a város és érzem az éjszaka üzenetét
ha nem küldi még haza,
forró fejét csendben lehajtja rám.
Az hiszem látlak ma még,
a két kezem nyújtom feléd.
Elküldöm a csillagot,
a fénye úgyis rád ragyog.
Azt hiszem látlak ma még,
mielőtt messzire fúj a szél.
Elküldöm a csillagot,
a fénye úgyis rád ragyog.