mit érzek?
mennyit?
mekkorát?
nem számolom
de érzem rajtad az illatát
a bőrödön csillogó igazat
a megvallhatatlan kínokat
az idő mérgét ahogy dolgozik
a hiányodat
mert nem vagy itt
valahányszor engem elfelejtesz
puha tenyér vagy:
magadból kiejtesz
zuhanok csak és eltűnök
az ágy mögött
a fű között
mint elgurult üveggolyó
ha megtalálsz is
meghalni jó
te vagy akitől megtudom:
a csodára nekem is lehet jogom
köszönlek
várlak
ez mind te vagy
anya és angyal
csak el ne hagyj
mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm
szörnyű jelét