Holdvilágos, bűvös éjjel jártam messzi tájon,
Árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon.
Ott édes, fűszeres a lég,csak illat és madárdal,
S egyszerre csak találkozék egy csodás tündérleánnyal.
R: Az első édes találkozásnál rabul ejtett engemet;
Az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet.
Szóltam hozzád, Kedves Tündér, jöjj valómba vélem,
Mert ha nem jössz, emberformám érted felcserélem,
S követlek mindörökre és, tündérvalódba téged,
Mert nélküled égi szirén, fabatkát sem ér az élet.
R:
Virág ha lennél, lennék az illat, ami betölti kelyhedet,
Az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet.
Ámde búsan szólt a tündér: Mindez puszta álom,
Más világ a te világod, más az én világom.
Ha eljön a felébredés, elszállok messze tőled,
Egy szócska hírnek bár kevés, annyit sem hallok felőled.
R:
Coda:Te más világban, én más világban, de híven őrzöm képedet,
Az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet: