Ünnepi asztal... pezsgő...
Könnycsepp egy arcon... kendő...
Meghatva állunk most így,
Tudod- e, miért? Mondd, miért?
Az igazi jutalom, ha szeretsz.
Az igazi, ha nevetsz.
Mit ér a rang, az oklevél?
A szíved, a szíved nyújtsd felém.
Mindennél fontosabb a kezed.
Mindennél fontosabb, hogy veled.
Egy kedves szó, egy biztatás,
És néha, néha gondolj rám.
Méltató szavak... és zene...
Csillogó ruhák... és szemek...
Koccintunk még, s maradunk,
Ki tudja, ki tudja, meddig vagyunk.