A házunktól nem messze
Egy kút mélyére néztem
Nyitott könyv lett az élet
Mely végéhez értem
A betűk szorgos hangyák
Kiknek tücskök hegedülnek
A lapok kopár sziklák
S rajtuk betűk ülnek
Ez egy végtelen történet
Igazi győztesek nélkül
Szenzációvá lesz
A jó győzelme végül
Meg is csúfult kutam
Zavaros lett vize
Elmosódott utam
Mely elvezetett ide
Csalódtam én már felnőttebb mesékben
Untam már a királyfit, kit az igazság nevében
Küldött egy király, hogy mentse meg a lányát
S hogy nyakába vegye sorsszerűen fele királyságát
Ki mondta, hogy a történelem színe a fakó sárga
Tógás emberek életét színesítette szép virága
A boldogságnak s az alkalomért érdemes volt élni
Csak a pillanatot megölő szellemektől kellett félni