Volt egy bűvös patak,
Abban fürdött meg a nap,
Zöld erdőben, dombok lágy ölén.
Volt egy árva fiú,
Kinek társa volt a bú,
Régen elhagyta már a remény.
Egyszer megfürdött a vízben,
Aztán vígan útrakelt.
Messze földre vitt az útja,
És ott boldogságra lelt.
Orgonák, ti emlékeztek még rá,
Láttátok, barátom volt nekem,
Orgonák, hát hogy bocsássam én meg,
Nem köszönt, csak elment csendesen.
Ná-ná-ná-ná...
És most oly messze jár,
Érzem, nyugtot nem talál,
Emlék űzi egyre az úton.
Itt, a dombok alatt
Volt egy bűvös kis patak,
Innen indult egy boldog napon.
Újra fürdene a vízben,
Újra útra kelne ő,
Egyszer visszaélt a szóval,
Nem hat rá varázserő.
Orgonák, ti emlékeztek még rá,
Hittem én, ó, minden mondatát,
Orgonák, ti ismertétek jól őt,
Hogy tehet ilyet egy jó barát?
Ná-ná-ná-ná...
Orgonák, ti emlékeztek még rá,
Hittem én, ó, minden mondatát,
Orgonák, ti ismertétek jól őt,
Hogy tehet ilyet egy jó barát?
Mondjátok meg nekem orgonák!