Kéklő nefelejcset szedtem künn a pusztán.
Annak adom én azt, ki mindig jó hozzám.
Aki sok éjszakát virrasztott mellettem.
Annak az asszonynak, aki megtanított minden jóra engem.
Ez a néhány virág mondja el helyettem.
Mikor rá gondolok könnyebb lesz a lelkem.
/:Többet ér a csókja, száz leány csókjánál.
Az egész világon nincsen drágább asszony az édesanyámnál.:/