Amivel az élet sújtott az a bánat nagyon fáj még.
Mind hiába szerttelek, s követtelek mint az árnyék.
Az egyetlen boldog óra mire vár, hogy sose jönne.
Néztük egymást amíg lassan tele lett a szemünk könnyel.
Nem pazarolt reánk az ég egy szemernyi boldogságot.
Nem kaptunk mi semmi mást csak végtelen szomorúságot.
/:Könnyes szemmel elkísértük vágyainkat odaáig.
S tudtuk, hogy ott a mi sorsunk mindörökre ketté válik.:/