Sirat engem az őszi szél a levelek csak én értem hullnak.
Azt üzenik közel a tél utamon már rózsák sosem nyílnak.
Szél ne sirass engem van még jó pár évem, hogy a boldog szerelemről daloljak.
Ha egy kislány elém jönne, megcsókolna, megölelne
talán rólam álmodozna holnap.
Engem sirat az őszi szél susogását mégis szépnek hallom.
Hajamon már csillan a dér, mégsem borul reám még az alkony.
/:Elmentek a fecskék, hűvösek az esték, de én tudom jön még tavasz a télre.
Felnézek a csillagokra, valamennyi azt ragyogja,
nincsen még a szép napoknak vége.:/